Az Élet

Vidám hétvége közepén találkoztam Vele, magas volt, karcsú és vidám. Így szólt hozzám: „jössz táncolni"

Alig bírtam ki, míg mondtam Neki, hogy igen. Az együttes egy hosszú számba kezdett, mindent eltakart a tömeg. Az egész este úgy telt el, mint egy álom. Búcsúzáskor így szolt: „szeretlek!"

Gyakran találkoztunk, kaptunk egymástól forró csókokat. Azt hittem boldogok voltunk, szerettük egymást nagyon, míg a tragédia meg nem történt egy forró nyári napon.

Az iskolából hazafelé mentem a járdán, amikor megláttam valakit, aki szembe jött Velem. Ő már messziről integetett, és én is integetni akartam, még sem tudtam felemelni a kezem. A kezét egy nő szorongatta. Hát így szeret Engem? Hát ezt tette Velem! Én inkább meghalok! A kanyarban feltűnt egy fekete Opel, mint valami száguldó veszedelem.

Én váratlanul az útestre léptem, a többire már nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem, körülöttem nagy tömeg állt, csak azt nem láttam, akit éppen kerestem. Akkor vettem észre, hogy egy test hever mellettem. Igen Ő volt, a Barátom, aki testével védelmezett. Alig volt már benne élet, félig élő, félig halott volt, mégis megszólalt: „az a lány a nővérem volt." Ajkán piros vércseppek jelentek meg, gyöngülő kezével megfogta a kezemet, utolsó erejét is összeszedve, még egy mondatot súgott a fülembe: „gondolj magadba bár mit, én akkor is igazán szerettelek!"

A győztesnek a halál bizonyult. Mardosta a kesergő őrület a szívemet, mert volt egy fiú, aki ezzel a mondattal halt meg: „én igazán szerettelek!"

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat